A szokásos Budapest - Livornó autóval, aztán onnan komppal leutazás helyett kényelemszerető társaságunk a légi utazást

választotta, így most repülőgéppel érkeztünk Bécsből.

Pontosítva ez egy érdekes történet. Jegyünk az AirBerlin járatára szólt, de az osztrák Lauda Air utódjának a FlyNiki.com

társaságnak ezüstszínű Airbus 320-asára szálltunk fel. Legalább megvizsgálhattuk a sztyuvik magentha színű trendi svájcisapkáját.

 Ennyien persze nem voltak a mi gépünkön, de aranyos kedves lányok...

A meglepetések nem maradtak abba, miután közölték, hogy leszállunk Olbia reptéren. Ereszkedés után gyanús

lett, hogy átrepülünk a sziget felett nyugatra majd ki a Földközi-tenger felé. Leszállás után kiderült, Alghero

reptérre érkeztünk kb. 90 km-re Olbiától. 

Kiszálltunk, teletankolták a gépet, majd  visszaültünk és irány Olbia. Ment is a poénkodás, hogy a pilóta rossz helyre

lapozott a térképén. Meg hogy itt már akkora a jólét, hogy  a népek 90 km-re is Airbusszal járnak...

Két óra késéssel érkeztünk meg a panzióba, ahol a tulajdonos hölgy, kezét tördelve örült, hogy megjöttek az ungherézik... 

Reggel láttuk, milyen közel van a teraszhoz a tenger. Később besétálltunk a városba. Elkezdtük a bevásárlást egy

 közeli szupermerkátóban.

11-re jött értünk a taxi a kikötőből egy rendkívül ingerült sofőrrel. Aki átrobogott velünk a városon és végül épségben

letett bennünket Portiscóban ahol átvehettük gyönyörű 50 lábas hajónkat.

Az öt kabinra öten voltunk, úgyhogy meglehetős tágasságban tölthetünk el egy hetet. Két és fél ember jut egy hűtőre,

ami nagyon rendben van.

Este még átmentünk egy Porto Rotondo melleti öbölbe ahol horgonyon pancsoltunk a kellemes tengerben. 

 Vasárnap kiadtuk a parancsot: FEL ÉSZAKRA!

 Messzire nem jutottunk, mert ez a gyönyörű sziget tele van csodálatos öblökkel. Olbiában megvettük a

Szardínia strandjai című képeskönyvet. Ez a kiadvány egész héten lelassított bennünket, mert egyszerűen

nem lehet elvitorlázni ezek mellett a fehér homokú strandok, öblök mellett. Ja, nem említettem, hogy

elektromos csörlőkkel szerelt a Beneteau hajónk, így a grósz naponta többszöri felhúzása nem okoz

semmiféle megterhelést a kényelemszerető legénységnek.

 Visszatérve a történethez megálltunk Rena Bianca öbölben ahol a fürdés mellett megtekintettük álmaink otthonát.

 Továbbhaladtunk Porto Cervo kikötője felé, amiről a helyi chartercég lelkes alkalmazottja állította, hogy ez

Szardínia Monacója, gyönyörű de minden terribile drága. Megfogadva jótanácsát, eszünkbe sem jutott

itt éjszakázni, de gondoltuk pár fotó erejéig bemotorozunk.  A kikötő lelkes személyzete gumicsónakkal

kijött elénk, láttuk az arcán, hogy számára jolle méretű az 50 lábas hajónk, de a világhírű olasz vendégszeretet

okán megkérdezte itt kívánjuk tölteni az éjszakát.

Udvariasan elhárítottuk a felkínált lehetőséget, de felbátorodva (a magyar virtus ugye...) megkérdeztük, egy kávé erejéig

kiköthetünk-e díjmentesen.

Pozitív válasza után horgonyt dobtunk és a parthoz tolattunk a megajachtok között.  A méteres átmérőjű horgonybóját

nem használhattuk, mert az olyan messze volt a parttól letelepítve, hogy szerény méretű hajónk minden kikötőkötele

sem ért volna normálisan el odáig.

Mellettünk parkolt egy tradicionális motoros angol lobogóval. Nagy sikere volt a parti bámészkodók között.

Meg is jegyeztem, ezek a tengerész népek tudják értékelni a szép hajót.

Később kiderült mi is volt oka a nagy figyelemnek:

 Szal, nemtom valami modellügynökség vezetője lehet a tulaj, de szebbnél szebb hölgyek mosták, sikálták,

törölgették, csutakolták a szemmel láthatóan csillogó hajót.

 Legényégünk két csoportra vált, fele elment meccset nézni egy kávézóba másik fele pedig a Füredről

ismert kisvonattal megtekintette a város nevezetességeit, többek között Berlusconi villáját.

Ezek után estére elérkeztünk La Maddalena  városába ahol a késői időpont miatt full tele volt a városi kikötő,

így aztán a kadét iskolánál lévő pontonra kötve töltöttük el az éjszakát.

Hétfőn innen indultunk tovább Korzika irányába. Napközben megálltunk fürödni a a Razzolli szigeten,

de a nyugati szél befújt az öbölbe, így aztán továbbhaladva jó széllel hamar elérkeztünk Bonifaccio fehér szikláihoz. 

Nemsokára feltüntek a házak és az erőd is.

A szurdokon kersztülhajózva kompok és megayachtok között értünk be a városba, ahol szorgos marinerók

kerestek nekünk helyet a kikötő bal oldalán.

Egy látkép a jobb áttekinthetőség kedvéért.

Kikötés után segítséget nyújtottunk egy rendkívül csinos olasz hölgy motorosának megérkezéséhez. 

Jótett helyébe jót várj alapon ajánlott nekünk egy kitűnő éttermet a fellegvárba vezető lépcső aljánál.

A kitünő (20 eurós) vacsora elfogyasztása és egy kellemes séta után tértünk nyugovóra. 

Kedd délelőtt a túrístáskodásé volt, fellépcsőztünk az erődbe (lehet menni kisvonattal is) találtunk egy helyi piacot

ahol sonkát, sajtot, mézet, stb... lehet venni őstermelőktől.

Indulás után ésazki irányt vettünk, hátunk mögött hagyva a híres piros világítótornyot.

Megjegyzés: A kikötésért 66 eurót kértek, ami ahhoz képest, hogy Bonifaccio a világörökség része,és életre szóló élmény,

egyáltalán nem sok. pl. Horvátországban egy noném helyen is elkérnek ennél többet egy 50 lábas éjszakázásáért. 

Megérkezve a Paragnanu öbölbe, pont kihajóztak a helyi vitorlásiskola gyerekei. Motoros hordta ki a horgonyon álló hajókba

a legénységet és önállóan felszerelve indultak ki széllel. Ahogy Vass Tibi szokta mondani: Szépen vitorláztak!

Kora délután vettük az irányt Szardínia legészakibb pontja S. Teresa di Gallura felé. Félszélben mentünk mint a távirat.

A fedélzeten szundikáló legénység meglepetten vette tudomásul a motorindítást és a vitorlák leszerelését. Már itt vagyunk?

A kikötő motorosa egy moló végi kényelmes mooringhelyhez terelgetett. Kikötésünk után érkezett még egy

magyar hajó szlovák lobogó alatt hajózva.

A szép kikötés megünneplése után besétálltunk a városba amely leginkább egy üdülőtelep.

A főtéren lévő étteremben elfogyasztottunk egy Raviolit, ahogy a mamma csinálja. Szerintem sajttal volt töltve ami kicsit fura.

Szerda reggel a bevásárlás után (kikötőhely 49 eur volt) elindultunk nyugatnak Capo Testa felé és a félsziget nyakánál

egy nagyon kellemes strandot találva lehorgonyoztunk fürödni.

Innen egy kiadós sülthal ebédet követően indultunk visszafelé a már jól ismert maddaléna csatornán át, Arzachena öbölbe,

pontosabban az öböl csücskében lévő Cannigione marinába. Messziről látszott, hogy ez egy giga marina,

a pilot könyv szerint 400 mooring hellyel. A kikötő még nincs teljesen befejezve, így téglahalmokat kerülgetve értünk ki a városba.

Este 10-kor kezdtek kipakolni az árusok, igy itt mindeggyikünk tudott ajándékokat vásárolni az itthon maradottaknak.

Csütörtök délelőtt indultunk hazafelé Portiscoba szép tájak és házak előtt elhaladva.

Érkezés előtt még megálltunk fürödni a híres Cala Volpe öbölben.

Pénteken már csak egy kiadós reggeli várt ránk a hajókonyha maradékainak felhasználásával, egy kiadós fürdést követően

indulás a reprérre, ahol az alábbi felirat búcsúzott tőlünk.

Szép volt jó volt, szeptemberben újra jövünk Szardínia! 

 Ennyien persze nem voltak,